Az art brut művészeit általában naiv vagy látomásokkal terhelt skizofrén alkotóknak tekintik, akik ösztönösen, mint öntudatlan médiumok hozzák felszínre műveik üzenetét. Munkáikat tanulmányozva kiderül, hogy művészetük ugyanannyira építkező, mint bármely alkotó művészé, csak sokkal közvetlenebb, független a külső konvencióktól.
A nyers megfogalmazás és anyaghasználata miatt Bogdándy Szultán tipikusan art brut alkotó, annak ellenére, hogy primitivizmusa felvállalt és tudatos alkotómódszer. Sohasem éreztem modorosságot munkáiban, mentes minden manierista stílusparódiától, mivel ez a nyers formaképzés természetes kifejezője. Művei barkácsolt – csúnya kifejezéssel: tákolt – képződmények, ezért olyan erős a tárgyak kisugárzása, a széthullástól való félelem létük pillanatnyiságát sugallja. Ez az a feszült csend, amelyet a furcsa fétistárgyakhoz hasonlatos lények panoptikuma hoz létre: kimozdít a mindennapiságból, önvizsgálatra késztet, és létrejön a katarzis, ami oly ritka manapság. A drámai komolyság és a vásári nyersesség kettőssége által szinte gyermeki egyszerűséggel alapvető lét- és egzisztenciális problémákat hoz felszínre. Emlékszínház… Álomszínház… Katakombák színháza – mert lényei már kívülről, a köztes lét világából figyelnek az életre, munkáiban a valóság mitikus tömörséggel a tragikus lét ikonjaivá válik.