Az 1950-ben kezdett rajzgyűjtés a szerző által elnevezett sorozatos-összehasonlító, dinamikus rajzvizsgálat kialakulásához vezetett. A gyűjtemény 85,174 rajzból áll, amely 4710 sorozatot tartalmaz. A kezelés előtt, közben és után készült rajzok – sorozatok – jól tükrözik az állapotváltozásokat, a kóros és gyógyult állapotokat, amelyeken keresztül nem csupán az aktuális-, keresztmetszeti helyzetbe, de hosszmetszetben (akár éveken keresztüli követésben) jobban beletekinthetünk a személyiség állandó elemeibe is, amelyekre az u.n. személyiségszintek utalnak. Az átlag felnőttektől származó gyűjteményből kiemelhető ötven olyan egyén, akik kreatívak voltak, magasabb teljesítményt nyújtottak. Számukra a rajzolás, festés nem csupán kedvtelés, de gyógyító hatású szükséglet volt. Három példát mutatok be, amely közül az első alkohol-betegé, a második egy bipoláris affektív paciensé, a harmadik - a kiállításban is szereplő – ugyancsak affektív bántalmakban szenvedő tehetséges emberé.
Eseteim abban is különböznek a klasszikus gyűjteményektől (Prinzhorn, Wölfi stb.) hogy nem az évtizedeken át zárt intézetben tartott, krónikus betegek művei, hanem a modern, nyílt pszichiátria világából valók, akiknek a képi tevékenység öngyógyító jellegű s legtöbbször a saját környezetük hétköznapjaiban élnek, vagy visszatérnek oda.