Diagnosztikai „leletegyüttes”, terápiás képanyag vagy art brut alkotás?

Szerző: 
Plesznivy Edit

A 19. század közepétől a pszichotikus betegek képi kifejezésének tudományos kutatása azt eredményezte, hogy a kórházakhoz kapcsolódva Európa-szerte szakmai gyűjtemények formálódtak. A Budapest–Lipótmezei M. Kir. Állami Elmegyógyintézetben az 1920-es években Selig Árpád másodorvos fordult érdeklődéssel betegei képzőművészeti alkotásai felé, s szem előtt tartva a heidelbergi Prinzhorn gyűjteményt, úttörő kezdeményezése nyomán a „Selig-Múzeum” állandó kiállítása 1930-ban nyílt meg Angyalföldön.

Utóda, a Pszichiátriai Múzeum az idők folyamán beépülve a gyógyításba és a tudományos kutatásba elsősorban diagnosztikai és terápiás célokat szolgált, ugyanakkor hivatásos művészek alkotásainak is otthont adott. Nemes Lampérth József 1922-ben szorult kórházi ápolásra, Gulácsy Lajos élete utolsó kilenc évét töltötte itt, de Zórád Géza plein air kompozíciói, Áronson Gábor látomásos akvarelljei és Pál István kórházi témájú festményei is gazdagítják a sort. A kollekció megőrizte a képanyagok mellé csatolható kórrajzokat, valamint számos régi orvostörténeti dokumentumot is, s ezek együttese adja a gyűjtemény páratlan kultúrtörténeti értékét.

A kórházi kezelést lerövidítő korszerű módszerek előtt a betegek lelki zavarai elmélyültek, s az ápoltakat nem ritkán évtizedekre, sőt életfogytiglani bezártságra kárhoztatták. Sokakból éppen ez a kényszer hívta elő az alkotói magatartást, míg másoknál közvetlenül a betegség segítette a kreativitás kialakulását. A második világháború előtti időket a krónikus betegek spontán született rajzai, festményei dokumentálják, az 1960-as évektől viszont a vizuális kifejezések támogatása, a rejtett lelki tartalmak feltárása kapott nagyobb hangsúlyt. Két évtizede már a kreatív terápiás képek szuverén esztétikai értékekként kerültek kiállításra és e szemlélet kísérte befogadásukat is. A művek alkotóinak többsége természetesen nem volt tanult művész, így az évtizedek figyelemreméltó art brut anyag koncentrálódását is lehetővé tették. A budapesti gyűjtemény a vizuális kifejezések és elfeledett életművek kutatóinak kincsestáraként, a művészet határterületeire nyitott közönség egyik kedvelt célállomásaként vált ismertté. Szakmai jelentőségét 1990-ben védetté nyilvánítás, 2002-ben pedig muzeális gyűjteményi besorolás ismerte el.

A Pszichiátriai Múzeum otthona, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007 végén bezárásra került. A védett gyűjteményt a Magyar Tudományos Akadémia fogadta be.