2011-ben is megrendezzük éves tudományos konferenciánkat a Magyar Tudomány Ünnepe („Összhang. Tudomány a gazdaságban és a társadalomban”) keretén belül.
A SZUBKULTÚRÁTÓL A GYŰJTEMÉNYIG
2011. november 21. 9:00–18:00
A konferencia helyszíne: MTA Székház, Széchenyi István tér 9. III. em. MTA Művészeti Gyűjtemény, Félköríves terem
9:00–13:00 Szekcióvezető: Perenyei Monika
9:00–9:45
Thomas Röske, Sammlung Prinzhorn, Heidelberg: Collecting in the Hospital (in English)
The lecture looks at the history and the current situation of the Prinzhorn Collection, which is part of the Heidelberg University Hospital. It is famous for its historic collection of more than 5,000 artistic works by psychiatric patients, which were mainly collected by the assistant doctor Hans Prinzhorn (1886-1933) between 1919 and 1921. The new collection, consisting of more than 12,000 works by men and women with “psychiatric experience”, started in the 1980s. Every year the collection grows by up to 50 new works. Since 2001 it has been housed in a museum building, a refurbished lecture hall that was built in 1890.
Discussion
10:00–10:30 Kávészünet
10:30–11:15
Frazon Zsófia, Néprajzi Múzeum: Szeretek itt matrica lenni – szubkultúrák múzeumi reprezentációja
Az előadás során két példát szeretnék bemutatni, ami az elmúlt években a Néprajzi Múzeumban zajlott, vagy valamilyen formában mégiscsak a múzeumhoz kapcsolódott. Az egyik egy több hónapos terepmunka és tárgykollekció gyűjtése, aminek során egy gördeszkás fiú kamasz korához kapcsolódó tárgyai (öltözetek és deszkák) és képei kerültem a múzeum gyűjteményébe. A másik pedig egy film, ami a budapesti graffitis és street artos szubkultúra egy szeletét mutatja be. Minkét munka a Múzeum kortárs kultúrakutató múzeumi projektjében, a MaDok-program keretében történt.
11:15–12:00
Szőke Annamária, ELTE, Művészettörténeti Intézet: Erdély Miklós és a pszichológia
12:00–12:45
Forgács Éva, Art Center College of Design, Passadena : Művészet és műkritika a pszichoanalitikus műveltség korában
A képzőművészeti alkotások befogadását és interpretációját erősen befolyásolja mindaz, ami a pszichológiából és pszichoanalízisből helyesen vagy helytelenül köztudott. A művészetkritika és a művészettörténet az utolsó félévszázad során filozófiai, szociológiai, pszichoanalitkus, történelmi, politikai, és más szempontok figyelembevételével dolgozik. Ebben a komplex megközelítésben a 19. századi modern művész mint autoritás jelenik meg, s a művészettörténet ennek pszichológiai dimenzióit is tárgyalja, az utolsó kb. három évtized művészete azonban mindinkább azt jelzi, hogy a művész a visszaretten ettől a szereptől, s a gyerekkor tematizálásán keresztül átformálja a művész és néző közötti kommunikációt: az intellektuális dimenzió háttérbe szorul, s a kapcsolat mindinkább a tudatalatti szférájában zajlik.
13:00–14:30 Ebédszünet
14:30–18:00 Szekcióvezető: Faludy Judit
14:30–15:15
Vajda Zsuzsanna, Corvinus Egyetem, Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet: Az OPNI és munkatársai szerepe a pszichológusképzésben – személyes reflexiók
A "Lipótot" valójában nyugodtan nevezhetem alma materemnek, mivel összesen négy féléven át ott töltöttem minden szerda délutánt. A Dr Kun Miklós által tartott órákon gyakran jelen voltak betegek is. Szeretném az alkalmat megragadni, hogy felidézzem ennek a kiváló embernek és tanárnak az emlékét. Talán többen is tudják, hogy régi baloldaliként kapcsolatai révén ő adott állást és menedéket a börtönből kiszabaduló Mérei Ferencnek. Ugyanakkor neki köszönhető, hogy a pszichológus hallgatók az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején korszerű és alapos tudásra tehettek szert a pszichopatológia területén.
15:15–16:00
Erős Ferenc, MTA Pszichológiai Kutató Intézete: Egy magyar báró Freud díványán
Előadásomban a pszichoanalízis történetének egy kevéssé ismert szereplőjét, báró Dirsztay Viktort mutatom be. Dirsztay báró Budapesten született 1884-ben, de életének nagy részét Bécsben töltötte, itt lett öngyilkos – feleségével együtt - 1934-ben. Édesapja, Dirsztay (Fischl) László bankár és kereskedő, majd diplomata volt, török főkonzulként működött Bécsben, 1905-ben nyert bárói rangot. Viktor, aki többször állt pszichiátriai kezelés alatt, feltehetően Ferenczi közvetítésével került 1909-ben Freudhoz, és több mint egy évtizedig volt annak páciense, később Theodor Reik is analizálta. Ulrike May berlini pszichoanalitikus, aki Freud és Reik írásai, illetve utalásai alapján megpróbálta rekonstruálni Dirsztay esetét, a mazochizmust mint lehetséges diagnózist emelte ki a báró kórtörténetében. Dirsztay német nyelven írt regényeket, tárcákat, újságcikkeket, többek között Karl Kraus lapjába, a Die Fackelba. Szoros kapcsolatban volt az osztrák és német expresszionizmus számos képviselőjével, akiket ő, illetve jómódú családja anyagilag is támogatott. Oskar Kokoschka lefestette őt, és több könyvét is illusztrálta. Előadásomban Kokoschkának a Der Unentrinnbare (A menthetetlen) című önéletrajzi regényéhez készített illusztrációit vizsgálom további diagnózis-lehetőségek szempontjából.
16:00–16:45
Zay Balázs, Jung Egyesület: Nemi erőszak – nem is erőszak? Az analitikus műértelmezés szintjei és lehetőségei egy Magritte-kép példáján
Műalkotások pszichoanalitikus értelmezése több síkon történhet. Külön csoport betegek alkotásaiból következtetések levonása a kórképhez. Magritte egy provokatív műve kapcsán megragadhatjuk, mi mindent kell figyelembe venni, milyen értelmezési síkok lehetségesek. Az előadásban érintem az Aranynak tulajdonított Gondolta a fene! mondást, illetve ennek relevanciáját a kérdéskörben. Magritte műve kapcsán érdekes visszacsatolásra nyílik lehetőség, ugyanis nemcsak a pszichoanalízis segíti a kép megértését, hanem fordítva is, a kép maga is felvilágosító erejűnek tekinthető a lélekelemzés tárgykörébe tartozó jelenségek tekintetében.
16:45–17:30
Kerekasztal beszélgetés
Címkék
