Nekrológ // Jakab Irén, M.D., Ph. D. (1919–2011)

Mély fájdalommal olvastuk a napokban, hogy Prof. Dr. Jakab Irén 2011. június 18-án elhunyt. Halálhíréről egy brooklini ügyvédi iroda értesített minket, mint a végrendeletében szereplő partnert, aki szellemi hagyatékának és személyes iratainak egy részét testálta.

Jakab Irén A pittsburghi Pszichiátriai Egyetem Orvoskarának Professzor Emeritája, a Harvard Orvoskarának pszichiátriai előadója volt. 1966. augusztus 29-n nyerte el az amerikai állampolgárságot.

1919. július 19-én született. 1932–37 között járt középiskolába az aradi Notre Dame de Sion Gimnáziumba, ahol 1937-ben érettségizett.

1938–44 között a kolozsvári Ferencz József Orvosegyetem hallgatója, 1944–47 között ugyanott a Magyar Egyetemen szerzett diplomát pszichológia, pedagógia és filozófia szakokon cum laude minősítéssel. 1947–48 között a budapesti Pázmány Péter Egyetem summa cum laude PhD tanulmányokat folytatott, majd 1948-ban pszichológia, pedagógia és általános irodalom szakon szerezte meg a fokozatot.

1943–44-ben a kolozsvári Ferencz József Orvosegyetemen gyakornok, majd 1944–47 között szintén Kolozsvárott a Neurológiai és Pszichiátriai Egyetemi Kórház psychiátriai rezidense Miskolczy Dezső vezetése alatt. 1947–50 között a pécsi Neurológiai és Pszichiátriai Egyetemi Kórház munkatársa Kornyey István, majd Ángyán János mellett. 1963–66 között a Topeka State Hospital rezidens pszichiátere Alfred P. Bay munkatársaként. 1964-ben a new yorki Letchworth Village ösztöndíját nyerte el a mentális fogyatékosság kutatásának területén.

1951–59 között pécsi Neurológiai és Pszichiátriai Egyetemi Kórház adjunktusa, 1957–58-ban ugyanott osztályvezető. 1959–61 között a Zürichi Egyetem Neurológia Osztályának munkatársa; 1966–69 között a Harvard Orvoskarának pszichiátriai asszisztense, 1969–74 között tanársegéd, majd 1974-től ugyanott rendszeres egyetemi tanár az általános pszichiátria területén egészen haláláig. 1974–77 között a pittsburghi Pszichiátriai Egyetem Orvoskarán klinikai pszichiátriát oktat. 1976-ban a Sao Pauloi Egyetem Pszichiátriai és Gyermek Pszichiátriai Karának meghívott előadója. 1977–89 között újra a pittsburghi Pszichiátriai Egyetem Orvoskarán tanít, közben ugyanabban a városban a Western Psychiatric Institute and Clinic Gyermekpszichiátriai és Orvosi Nevelési programjának vezetője lesz (1987–88). 1989-ben nyeri el a Professzor Emerita címet.

1951–59 között Pécsett főorvos, majd a pszichiátria, később a gyermek-pszichiátria osztályvezetője. 1959–61 között a Zürichi Egyetem Neuropathological Research Laboratory, Department of Neurology igazgatóhelyettese, 1961–63 között a Kansas Neurologacal Institute Topeka osztályvezetője, 1966-ban ugyanott projektvezető. 1966–67-ben a McLean Hospital, Belmont pszichiáter asszisztens, majd 1967–74 között pszichiáter ugyanott. 1974–90 között rendszeresen meghívják előadást tartani a a McLean Hospital, Belmont kurzusaira. Ezzel párhuzamosan 1974–81 között a Planing Committee for the Children’s Treatment & Educational Center for the John Merck Program vezetője.

1957-től a párizsi Société Medico-Psychilogique, 1959-től az International Rorschach Society tagja, 1959-től az International Society of Pschopathology of Expression alapítótagja és elnökhelyettese. Életművéről részletes angol nyelvű megemlékezést írt Dr. Hárdi István, a SIPE magyarországi doyenje. A cikket itt olvashatják.

Temetéséről a The Boston Globe értesítette olvasóit.

2011. augusztus 3-án megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt kitüntetését.