Torma Éva, képzőművészeti tevékenysége mellett művészetterápiás munkát is folytat. A művészet terápiás értelmezésével, terápiás csoportok vezetésével foglalkozik. Most ezen tapasztalatait fordítja vissza a képzőművészet nyelvére, alkotói, kiállítói lehetőségét arra használva, hogy gesztust tegyen pszichotikus alkotók felé úgy, hogy műveiket képzőművészeti kontextusban értelmezi újra. (Somogyi Laura)
A Pszichiátriai Művészeti Gyűjteményben, B. J. munkáinak másolásával, pontosabban hamisításával foglalkozom. A hamisítás pszichológiájának vizsgálatán túl olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy mit ér egy pszichotikus alkotó által készített kép tökéletesen hamisított másolata? (És egyáltalán, milyen értéket képvisel az eredeti?) Mi zajlik le egy alkotó emberben, miközben rég halott, pszichotikus művészek munkáinak hamisítványait készíti? Mi új tudható meg az emberről, a betegség természetéről vagy a műről, ennek a folyamatnak a során?
(B. J. 1913-ban 46 évesen került a lipóti elmegyógyintézetbe, ahol még 24 évig alkotott, egész hátralevő életét ott töltötte. Betegsége, a korabeli feljegyzések alapján paranoia volt. A müncheni akadémián folytatott képzőművészeti tanulmányokat, amelyeket megszakítva, 1894-ben hazautazott, mivel betegsége elhatalmasodott rajta. Önmagát „tömegmentő meteorológusnak” nevezte, és azt állította, hogy évekig a Mars bolygón élt, ott látta képeinek eredetiét.)
B. J.: Fa, 1913–38, tus, papír, 16 x 20,2 cm, MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény Ltsz: 90.26